Izomegyensúlytalanság

Az izomegyensúlytalanság az antagonista és az agonista közötti egyenlőségként írható le, ez az egyensúly szükséges a normál izommozgáshoz és szerepekhez.
Az izomegyensúlytalanság abban a formában is magyarázható, amikor az izom a normál fiziológiai izomműködésen kívül teljesít.
Az izomegyensúlyt harmonikus hatásnak tekintik, ahol az ízületet körülvevő izmok normális ellentétes erővel működnek együtt, hogy a csontokat az ízület középpontjában tartsák, így megvalósítva az emberi mozgást A kiegyensúlyozatlanná vált izmok általában adaptáció vagy diszfunkció eredménye, funkcionálisnak vagy patológiásnak minősíthetők.

Az izomegyensúlytalanságok klasszikus tünetei általában az érintett ízülethez kapcsolódó fájdalom. A tünetek változhatnak attól függően, hogy az izomegyensúlytalanság milyen stádiumban van, funkcionális vagy kóros, de általában kis szövetkárosodást vagy elváltozásokat mutatnak, amelyeket az izommozgási minták megváltozása kísér. A tünetek sérülés vagy műtét után jelentkezhetnek, amikor az ízületi érintettek gyógyulása kezeletlen marad, ami feszültséget vagy az elsődleges mozgatók rugalmasságának és erejének korlátozását okozza.

A funkcionális egyensúlyhiányok azok, amikor az izmok alkalmazkodnak a részletes izommozgási mintákhoz, beleértve az antagonisztikus izomcsoportok erejének vagy rugalmasságának egyenlőtlen értékeit, amelyek általában a futballtól a baseballig terjedő különböző sportágak sportolóinál nyilvánvalóak. Ez a fajta egyensúlyhiány az első szakasz, fájdalommentes, atraumatikus (minimális szöveti sérülést okoz), alkalmazkodik a változáshoz és aktivitásspecifikus. A tanulmányok ezt megerősítik, mivel az izomegyensúlytalanság és az elit szinten teljesítő sportolók közötti kapcsolatot találják, ez a sérülések előfordulásával is összefügg, nem kezelik az izomspecifikus rehabilitációval.

Patológiai izomegyensúlytalanság akkor fordul elő, amikor az izmok egyensúlyhiánya gátolja a funkciót. Ez a kóros izomegyensúlytalanság traumatikus esemény következménye lehet, vagy nem, általában fájdalommal és diszfunkcióval jár, bár vannak olyan esetek, amikor a fájdalom nem nyilvánvaló, azonban a kóros izomegyensúlytalanságok végül ízületi diszfunkcióhoz és a normatív izommozgási minták megváltozásához vezetnek. Jó lenne megjegyezni, hogy ez az egyensúlyhiány szövetkárosodáshoz és fájdalomhoz vagy megváltozott mozgásmintához vezethet, az állandó pedig feszesség vagy gyengeség. Egy tanulmány kimutatta, hogy a vállfájdalmat mutató sportolók összefüggésbe hozhatók a rotátor mandzsetta izomerejének csökkenésével, és arra a következtetésre jutottak, hogy érzékenyebbek a rotátor mandzsetta szakadására és a II. típusú superior labrum elülső és hátsó elváltozásokra.

Az izomegyensúlytalanságot különböző tényezők jellemezhetik, nevezetesen, hogy ahol az izomegyensúly a testen van, a diagnózis ezeken a területeken változik, mivel az egyes területeket másképp kell kezelni. Egyéb tünetek közé tartozik az ízületi fájdalom vagy izomfájdalom, a rendellenes ízületi mozgásminták vagy bizonyos esetekben az izomszakadások és elváltozások. A diagnózis az alábbiak bármelyikének bemutatásával diagnosztizálható:
Ízületi gyulladás és izomelváltozás okozta fájdalom.
Az ízületi gyulladás kompenzációjából eredő rendellenes izommozgási minta.
A betegek korábbi sérülései előre jelezhetik az izomegyensúlytalanság kialakulását.

A szelektív izomgyengeség vagy a gyenge rugalmasság szempontjából az izomegyensúlytalanságot gyakran tekintik etiológiai tényezőnek a váz- és izomrendszeri rendellenességek kialakulásában. Számos olyan terület van, amely érintett lehet, mindegyik különböző tüneteket okoz, ezért különböző kezelések is rendelkezésre állnak, de általában izomerősítő technikákat fejlesztettek ki a gyenge vagy feszes izmok alkalmazására.